HOGYAN KÖNNYÍTHETJÜK MEG BETÖRŐINK MUNKÁJÁT? AZAZ: HOGYAN NE VÉDJÜK ÉRTÉKEINKET ? Sokunknak jelent problémát az ingatlanunkban található értéktárgyak, műszaki cikkek, pénz, stb. szakszerű elraboltatása. A betörők munkájának megkönnyítésére gyűjtöttem össze néhány ötletet.   A kerítés magassága lehetőleg ne haladja meg a 70 centimétert (ez még könnyen átléphető). Amennyiben ez nem megoldható, a kerítés tartalmazzon minél több vízszintes, létraszerű elemet, és fontos a masszív, erős szerkezet is a balesetek elkerülése végett. Egy sűrű rácsszerkezetű, vagy sima felületű kerítés akár hosszú percekig is bosszantóan feltarthat egy betörőt. A zárakat lehetőleg úgy válasszuk meg, hogy egy görbe dróttal könnyen kinyithatóak, és a zárnyelvek is jól hozzáférhetőek legyenek. Amennyiben biztonsági (cilinder) zárbetéttel rendelkezünk, még nincsen minden veszve, csak úgy kell beépíteni az ajtóba, hogy legalább egy centire kilógjon az ajtó síkjából, a könnyű feltörés végett. Az elrejtett ajtókulcsot a kilincstől maximum 2 méteres távolságban, könnyen elérhető helyen tartsuk (távolról is jól látható legyen, amikor a dugikulcsot kivesszük a rejtekhelyről).     Az ablakokat soha ne zárjuk be távozás előtt. Ha az ablak túl magasan van, a virágtartót jó erősen rögzítsük, hogy nehogy baleset érje a betörőt, ha esetleg belekapaszkodik. Nem árt, ha a közelben egy megfelelő hosszúságú létra is el van rejtve jól. Betörésvédő fóliát semmiképp se használjunk. Rendkívül idegesítő egy, látszólag egyszerű üvegablakot félóráig ütni egy féltéglával, komolyabb eredmény nélkül. A készpénzt, ékszert nehogy falba, vagy padlóba betonozott széfben tartsuk; ezek rendkívül drágák. Ravaszdi módon rejtsük értékeinket olyan helyre, ahol senki sem keresné. Amennyiben nincs valakinek saját ötlete, kérdezzen meg bátran egy betörőt, tudniillik a betörőiskola első napi tananyaga tartalmazza azt az összes dugihelyet (ahová a pénzt mi is rejteni fogjuk).     Sokan nem egészen szabályos módon védik meg értékeiket. Önmagukra, családjukra, és a betörőkre egyaránt veszélyes trükköket alkalmaznak. Csak akkor kezdenek gondolkodni, amikor már a vádlottak padján ülnek. Ha nem kívánunk lemondani a veszélyes trükkökről, legalább egy táblát tegyünk ki. Néhány példa: VIGYÁZAT! RÁZÓS KILINCS! SZABADON KÓSZÁLÓ MÉRGESKÍGYÓ / KROKODIL / ANYÓS! BÁRÁNYHIMLŐS GYEREK! A házőrző kutyát semmiképp se szereljük fel barát-ellenség azonosító rendszerrel, és lehetőleg tartsuk jó rövid láncra kötve a hátsó udvarban (szobában).     Riasztóberendezésre pedig Önnek végképp nincsen szügsége, hiszen a világon mindenki úgy tudja, hogy szegény ember, ez látszik a házán és az autóján is. Azt például, hogy a kispárna ezressel van kitömve, csak a család tudja. Meg a Feri. És az Ica a szomszédból. De más biztosan nem. Talán még a villanyszámlás. Esetleg tudhatja még a ..... Ha esetleg mégis csináltatunk riasztót, ügyeljünk a következőkre: a riasztóberendezés kikapcsolója egy dróttal is könnyen elfordítható kulcsos kapcsoló legyen, lehetőleg az épület külső falán, hogy a betörőnek legyen ideje kísérletezni vele. Nehogy véletlenül egy nehezen kezelhető, számkombinációs billentyűzetet alkalmazzunk! Ha véletlenül valaki lekapcsolná a villanyórát, akkor a riasztóközpont azonnal álljon le. Hangjelzésnek pedig elég egy a legolcsóbb csipogó is, a szomszédban lakó 90 éves Kató néninek úgyis túl jó füle van, majd átjön, és jól elkergeti a betörőket.     Összefoglalva az eddigieket: ha valaki szeretne gyorsan és zökkenőmentesen megszabadulni értékeitől, igyekezzen nyugodt és balesetmentes munkahelyet biztosítani a betörők számára.