Összetört játékszer By: Navare   - Naraku!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – hangzott a szélboszorkány dühtől remegő hangja egy sötét palota szobáin keresztül. A szél kicsapta az ajtót, és Kagura dühöngve berontott a helységbe. Naraku nyugodtan nézett ki az ablakon, a mérges gáz elborította tájat kémlelve. Gúnyos mosoly jelent meg az arcán. - Te… személt állat!!!!!!! – kiabálta a széllovas, akin ruhája cafatokban lógott, és testét itt-ott sebek borították. - Áh, Kagura – kezdte a férfi nyájas hangon, és végigmérte a nőt- Elég jól megúsztad… - Tudtad, te tudtad, hogy az az ostoba korcs összefogott a bátyjával, és egyedül küldtél ellenük!!!!!!!!! – ordítozott Kagura. - Igen, tudtam. –mondta Naraku, és újra kinézett a sötétég borította tájra– És meg kell hagyni, alábecsültelek, elég jól elbántál velük, aztán a kellő időben elmenekültél. - Te…- sziszegte a szél boszorkány – Ezt nem teheted velem! Sárkánykígyó tánca!!! Narakunak épphogy csak a ruhája egy kicsit megsérült. Gyilkos mosoly jelent meg a szája szélén, és vészesen közel lépett a nőhöz. Kinyújtotta kezét, melyben megjelent Kagura szíve. - Ó, dehogynem tehetem. – mondta vészjósló hangon, és megszorította a szívet. Kagura minden erejét összeszedte, és egy fájdalmas hangot sem adva nézett a férfi szemébe, de minden erőfeszítése ellenére tekintetében tükröződött a szörnyű kín, amit átél. – Azt csínálok veled, amit csak akarok. Te egy játékszer vagy a kezemben. – simította végig a nő arcát befejezve a büntetést. - Gyűlöllek! – suttogta szélboszorkány. - Tudom. - mondta Naraku egy olyan hangon, amit Kagura még sosem hallott tőle. A férfi keze nem állt meg a nőarcán, lassan végigsimította a nyakát, vállát, és egy hirtelen jött mozdulattal teljesen magához rántotta. - Naraku, mit művelsz… - kérdezte volna Kagura, de ajkaik összeértek. Forró csókokban olvadtak össze. A széllovas úgy érezte, a férfi minden erejét kiszívja, és a csókoktól, és lágy érintésektől, teljesen legyengült. Már össze is esett volna, de Naraku a karjaiba vette. Leterítette sötétkék kimonója felső részét, és ráfektette a nőt. Ruhán keresztül, végigsimította Kagura felsőtestét. Kezei megállapodtak a nő mellein, és finoman masszírozni kezdte. A széllovas testén forróság futott át, olyat érzett, amit eddig még soha. Kívánta teremtőjét, mindennél jobban akarta. Naraku egy erős mozdulattal letépte a nőről az összes ruháját, majd kérdően belenézett a szélboszorkány szemébe, hogy akarja-e, hogy tovább csinálja. Kagura tekintete folytatásért esedezett, és gondolkodás nélkül széthúzta a férfi kimonóját, és végig simította az izmos mellkasát. Majd lehúzta róla a „nem kellő” ruhadarabokat. Naraku ördögi gonoszsággal mosolyodott el, és csókokkal borította a nő nyakát. Kagura nem vette észre a mosolyt… A férfi ajkai lejjebb vándoroltak. Kagura ágaskodó mellbimbóit kezdte kör-körösen nyalogatni, közben keze a szélboszorkány combjai belső felét simogatta. Kagura úgy érezte ez biztos nem a valóság, ezt csak álmodja. Zihálva feküdt, ágyéka izzó vágya egyre nőtt. Naraku már köldökénél tartott, miközben szétfeszítette a nő combjait. Kagura legtitkosabb része, ontotta magából az édes nektárt. Hangosan felnyögött, amint magában érezte Naraku nyelvét. A férfi mohón nyalta a forró tűzben égő nedves helyet. Kagura vonaglani kezdett, egyre gyakrabban futott át rajta a libabőr, teste görcsbe rándult az izgalomtól… Már majdnem a csúcson volt, mikor Naraku lassított a tempón, majd megállt. A nő fölé mászott és egy határozott mozdulattal beléhatolt. Kagura felsikított, és könnyek szöktek a szemébe, a hirtelen jött, kínzó élvezettől. A férfi nem várta meg, míg mindketten megszokják a helyzetet. Azonnal ütemesen, és erősen kezdett mozogni a nőben. A sötét palota csendjét egyre sűrűbb nyögések törték meg. A kis szobát az egyre gyorsabban összecuppanó, verejtékes testek hangja, és mindenféle testnedvek illata töltötte meg. Naraku szinte a végtelenségig gyorsuló tempóját, Kagura már nem tudta követni… Egyszerre feszültek meg, majd ernyedtek el izmaik. Együtt jutottak el a csúcsra. A nő mostmár érezte, ez nem álom, ez a valóság, ami számára most a legcsodálatosabb. Egymás mellett feküdtek, míg lélegzetvételük visszaállt a normálisra. Egyik pillanatban Naraku kárörvendően elkezdett nevetni, és ellökte magától a szélboszorkányt. Felkelt és kifele menet ezt mondta: - Játékszer vagy Kagura, - nevetett, és kiment a szobából – semmi más, játékszer…  A nő még hosszan nézte, míg eltűnik a szeme elől. Nem akarta felfogni. Könnyek szöktek a szemébe, ahogy felállt, de a fájdalom visszahúzta. - Miért???!!! – ordította, és a földre rogyott. – Elvetted a szabadságom, a szívem, az életem, és mostmár a testem és lelkem is a tiéd –suttogta maga elé- számodra sosem voltam, és sohasem leszek más, mit egy tárgy, egy bábú, akivel kedvedre játszogathatsz.! Igazad van, nem vagyok más, mint egy játékszer. Egy összetört játékszer….   Vége