HENTAI-Szellő

Az égen lassan és csendesen szállt a tollpihe. Kagura
unottan letekintett az alant elterülő, zord tájra, mely
zakatolta magából a mérges, kénes gőzt, lilás ködbe borítva
a völgyet. A nő arcán halvány kétségbeesettség ragyogott,
miközben vörös szemei kissé megrebbentek a szabadon
szárnyaló felhők látványa miatt. Kezét lassan a mellkasához
szorította. Üresen kongott a belseje. Nem érzett semmi
lüktetést, mégis, szív nélkül is... Szeretett volna
beleugrani a felhők gondtalan tengerébe, szeretett volna
szabadon és kötöttség nélkül harcolni, új, ismerelen
vidékeket felfedezni. De nem tehette meg...A szabadság
óriási luxus lenne. Megpillantotta a mellette alattomosan
zizegő pokldarazsakat, melyek gonosz szemeiben tükröződött a
nő.
-Hm...Legalább a gondolataim szabadok...-suttogta.
Hirtelen fényes ostor zúgott végig a levegőn, melynek nyomát
tompuló sziszegés és elfojtott fröcsögés jelezte, amint
gyilkosan suhogva kettécsapta a darazsakat.Kagura szemei
döbbenten kigúbadtak, amint letekintett. Egy férfit
pillantott meg, kinek szépséges, fehér hajába belefodort a
hízelgő, forró szellő. Sesshomaru rideg szemeivel lassan a
boszorkányra tekintett:
-Naraku csatlósa...
A nő vörös ajkai sértett fintorba torzultak, miközben
szemeiben gyűlöletes tűz lobbant fel:
-Ne merj így nevezni. Hisz tudod hogy mit kértem
tőled.-azzal emlékezetében halvány emlékderengés villant fel.
-Tudod hogy mik ezek? A szent ékkő szilánkjai. Neked adom
őket. De cserébe meg kell tened valamit. Öld meg
Narakut...Szabadíts meg tőle...
Kagura szemei remegve kitisztultak amint az emlék fátyola
elrebbent előlük és újra a férfira tekintett:
-Mit keresel itt?
-Naraku szívét, ha nem lenne nyilvánvaló...-közölte hidegen
és mereven.
Kagura nyelt egyet, miközben kezei ropogva ökölbe szorultak,
miközben arcáról lassú verejték csorgott alá.

Egy fehér keretű, fagyos tükörben tükröződött a nő, amint
beszélgetett a férfival. A halvány, tárgyból előderengő
fényesség tüzében egy sötét alak romlott, tömény
gonoszságtól oszladó képe vált láthatóvá. Naraku medrében
cuppogó, éles tekintettel a mellette álló Hakudushira
nézett, miközben szája kimért mosolyra húzódott fel.
Hakudushi gúnyosan megszólalt:
-Kagura már megint rossz helyen van rossz időben.
Naraku helyeslően hunyorogni kezdett és maga elé emelte
kezét. Ujjaiban görcsösen dobogott valami vörös, húsos tárgy:
-Tudod mi ez Hakudushi?
A fiú elégedetten rátekintett a csomóra:
-Hm...
-Az az ostoba Kagura, úgy gondolja hogy nem látom a darazsak
nélkül. Nem kell szó se hogy tudjam mire gondol...-azzal
ujjai ördögien begörbültek és fagyosan rácsimpaszkodtak a
szívre.

Kagura fejét lassan hátra vetette, amint Sesshomaru ajkait
csupasz hasához tapasztotta és kéjes, szomjas csókokkal
nedvesítette el testét. A nő gyengén megvonaglott a földön
elterülő tollpihén, miközben kezei görcsösen nyújtózva
belecsimpaszkodtak a fűszálakba, amin érezte, hogy
Sesshomaru kényeztető szája felizzítja ágyékát. Némán
felsikoltott a gyönyörtől, miközben vágytól rángatózó
ujjaival mély árkokat vájt a nedvesedő földben. Sesshomaru
nyelve vonagolva a nő testébe hatolt és mohón ízlelgetni
kezdte belülről a húsához tapadva, mely azonnal ontani
kezdte a szerelem édes nedveit a férfi szájába ömölve.
Kagura lassan felemelkedett. Zihált, ajkai mögül apró, de
egyre hízó nyálcseppek kezdtek gyöngyözni, miközben teste
megfeszült, majd vágyakozva előre omlott a férfira zuhanva.
Szerelemre éhesen markolta meg Sesshomaru hímvesszejét.
Szemei izgalomtól elráncosodva csukódtak be, amint vörös
nyelve simogatni kezdte a feszesen és mereven lüktető
húsdarabot, melyet aztán a melle közé szorított. Mély
lihegése derengett a parázsló levegőben, amint megnyalta
száját, melyből forrón buggyant elő a férfi magja nyálával
habozva és keverve maszatossá és ragadóssá téve az állát.
Sesshomaru nem törődött vele, ajkait a nőére tapasztotta és
nyelvét táncra hívta. Közben egy erős és rideg mozdulattal
Kagurába hatolt. A nő bágyadt szemei kigúbadtak, de aztán
újra becsukódtak átadva magát az élvezeteknek. A férfi
nyugodtan lüktetett benne lassú mozdulatokkal dörgölőzve a
húsához. A nő felsóhajtott és átkarolta Sesshomarut. Ágyéka
meg-meg remegett a gyengéd csapások miatt, mik egyre feljebb
vitték, közel a felhőkhöz a szabad szél szárnyán. Érezte a
beteljesülendő vágyat, a tömény kéjt és gyönyört, mely
beléje robbant és megégette belül. Ajkai sikolyra nyíltak,
szempiláinak gátját sós buborékok törték át végig csorogva
az arcán, miközben lángoló teste zakatolva, ragadós, testi
nedvekkel átitatva megfeszült.
Szemei döbbenten tárultak fel a fájdalom miatt, miközben
érezte, hogy a hideg szellő beledodor a hajába. Döbbenten
megpillantott egy kis tillpihét, mely meglengett a szabad
szélben, majd a távolodó, hideg férfira nézett a kába
vágyakozásból felébredve. Nem akarata miatt ébredt fel,
hanem a fájdalom és a kínos meglepettség szorította össze
testét és egy hang, mely sziszegve suttogta a nevét. A
fájdalom olyan erős volt, hogy fel sem tudta fogni,
összemosva előtte az alakokat. Már csak azt a tollphét
látta, mely csendesen táncolt a sötétségben, mint a
kísértet, majd alábukott az ében horizont alá.

Dobogást hallott...És a saját lihegését az éjben. Remegő,
csukladozó lihegést...
Dob dob dob dob...........dob dob dob................dob
…...............dob........... ......
….....................................................................................................

Vége