Álmodom

                      made by: LilimKiss

…megfagyott a levegő. Óráknak tűnő pillanatok teltek el némán. Majd Naraku halálsikolya hasította át a léget, hogy eggyé váljon a kardok és nyílvesszők által csapott robajjal. Fölugrottam, hogy megmeneküljek a gigantikus csapásegyvelegtől. Olyan hatalmas energiával bírt a romboló kavalkád, hogy elsöpört messze a csata színhelyéről. Minden elhomályosult…

Gyógyfüvek kellemes illatára ébredtem. Egy puha és gondos kéz masszírozta fájó pontjaimba a növényekből készített krémszerű anyagot. Megpróbáltam résznyire nyitni a szemem, de a fény még túl bántó volt szememnek. Ám ekkor egy barna íriszű alak hajolt fölém eltakarva a napot és így hozzászoktatva szemem a napvilághoz. A homályból lassan kirajzolódott, vajh ki hajol fölém.

- Látom jobban vagy- mosolygott rám egy olyan személy, akire legkevésbé számítottam.

- Miért segítettél rajtam?- kérdeztem, mivel más egyáltalán nem jutott eszembe a megrökönyödéstől. Ő csak mosolygott és halkan hívott. Megjelentek a kissé áttetsző, hófehérszín féregszerű lények. Hatalmas kört alkotva kezdtek el minket takarni.

- Válaszolj nekem Kikyou!- kértem őt kissé ingerülten. Nagyon meglepett válasza, melyet angyali higgadtsággal lehelt ki.

- Azért segítettem neked, hogy megünnepeljük a szabadulásod. Lenéztem magamra. Kimonóm oldala föl volt hasadva, így az ápoláshoz nem kellett rólam lefejteni. Minden sebemnek már csak egy heges nyoma maradt. Ránéztem a még mindig mosolygó nőre, aki ekkor lassan széthúzta kimonóját és kicsúsztatta belőle vállát.

- M… mi… mit művelsz Kikyou?- kérdeztem remegő hangon. Mosolya vakító volt, és elbűvölt. Nem értem miért babonázott meg, hiszen… hiszen mind a ketten nők vagyunk. Elkalandozásom miatt nem vettem észre, hogy fölém térdelt és elkezdett visszanyomni a földre. Nem akartam hagyni magam, de hangja csendülésére azonnal engedelmeskedtem.

- Csak ünnepelünk egy kicsit. Nem kell félned tőlem. Élvezni fogod. Közel hajolt hozzám és halványvörös ajkait az enyémre tapasztotta. Furcsa érzés volt. Nyelvünk érzelmes táncot járt. Keze lassan az én ruházatom kibontásán iparkodott. Sikerült is neki. Mohón, szinte letépve rólam a felsőt, hatolt testem látványához. De nem csak gyönyörködött bennem, nyelve mellyel sajátom táncolt, most lejjebb indult. Nyakamon kezdte meg egyszemélyes érzéki táncát, miközben combjaimat simogatta. Szám néma sikolyba rándult, ahogy két ujját hirtelen hüvelyembe vájta.

- Azt akarom, hogy élvezd. De ha rosszul esik, csak szólj- kérlelt, és ujjait lassan kezdte kihúzni, de szavaim megakadályozták.

- Ha fáj, ha nem, akkor is csináld! Mosollyal nyugtázta kijelentésem, így ismét hüvelyemben érezhettem őt. Olyan kellemes érzés volt. Tudta mit tegyen, hogy élvezzem. Átjárta a testem a forróság, és ő ezt tudta. Most néhány pillanatra abbahagyta ágyékom kényeztetését és fölém magasodott. Én már szinte ösztönből cselekedve tártam szét az ő kimonóját, melyet le is dobott magáról. Lassan mellém dőlt, és néhány pillanatig várt, míg rájöttem, mit akar. Én önként tettem azt, amire vágyott, és valamiért… élveztem. Csípőjéhez térdeltem és kezeimet mohón tapasztottam szabaddá vált melleire. Bimbói megkeményedtek masszírozó mozdulataim által. Nem kellett még csak mozdulnia sem, hogy tudjam, mit kell tennem. Fejem lehajtottam a kissé sápadt színű keblekhez és a kemény bimbókat számba véve kezdett táncba az én nyelvem. Néma sikolya nagyon impozáns volt. Kezei kibontották hajamból a tollakat és gyöngyöket, majd összetúrta ébenszín tincseimet. Most fogaimmal ízleltem meg óvatosan mellét, és lassan letoltam nadrágját is, nyelvemmel kimérten arra kóborolva. Bágyadt és haloványszínűsége ellenére a gyönyör fogott el teste láttán. Olyan tökéletesnek tűnt. Annyira szép volt és ellenállhatatlan. Ágyékához hajoltam és nedvesedő csiklóit nyaltam, miközben oldalt combjain pihent kezem, fel-alá járva. Nagyon tetszett neki tevékenységem, mivel némából, halkra váltotta sikolyait. Kezei tincseimmel babráltak. Egy hirtelen mozdulattal felrántott, mikor édes nektárját kóstolgattam, és megcsókolt. Megízlelte saját nedvét, és közben ismét keringőre indult nyelve. Hirtelen átlökött a hátamra és ördögi tekintettel bámult rám, arra készülve…

- Kagura. Naraku hív- hozta a lehangoló hírt Kanna. Körbenéztem és ott voltam a palotában a megszokott helyemen feküdve. Kanna tükrében láttam Inuyashát káromolni fűt-fát, hogy nem tudja megölni Narakut.

- Jólvan na. Megyek már. Hát csak egy álom volt a szabadulásom. Egy röpke álom. De miért így ünnepeltem? Miért pont Kikyouval? És miért volt csak álom…