Zoey, tarts ki! 5. fejezet         -Shardon! Szerencsére megjöttél.- mondta Tarb. Mit tervelt ki a Kékség? -Nem tudom. Egy darabig tudtam követni, de egyszer csak elvesztettem. De, mond csak nem láttad mostanság Drent? -Nem, reggel óta nem. Te? – kérdezte Tarb. -Szerinted, mért kérdeztem, hogy hősködjek vele? Mert olyan jó, hogy látom?- mondta Shardon. -Jól van, na! Hagyjál! -Ez az a hely! Nézzétek, ott vannak a csúnya Űrmanók!- kiáltott Kikki. -Ezek meg mit keresnek itt?- kérdezte Shardon. -Zoey!- éppen futni szeretett volna Zoeyhoz Elliot, de Renee megállította. -Ne, most jobb lenne, ha nem mennél oda hanem, ha itt maradnál. -De… -Tudom, hogy nehéz, de nincs más megoldás, egyelőre túl veszélyes!- mondta Renee. -Hát nem okos Renee!- mondta lelkesen Corina. -De, de jobban érdekelne, hogy mi van tényleg Zoey és Elliot között.- mondta Bridget. -Nem érünk rá itt fecsegni, támadás!- mondta Kikki. -Egyetértek, gyerünk!- kiáltott Renee. Kikki: -Trambulin, árkot ásni! Bridget: -Harci kasztanyetta, tengermélye az erőm vége! Corina: -Varázsíj! Renee és épp harcolni próbált, amikor megjelent Márk. -Márk? Te mit keresel itt?- kérdezték a Maccsok. -Uram.- köszönt Shardon és Tarb. -Uram?- csodálkozott minden ott lévő. -Igen én vagyok a Kékség.- mondta Márk. -Ez nem lehet.- mondta Corina. -De!- hallatszott a távolból. De! Márk a Kékség! -Zoey!- szólította nevén Elliot. -Ez, hogy lehet?- kérdezték a lányok Zoeyt. -Nem tudom… áh. -Zoey!- futni akart Elliot amikor Shardon megakadályozta. Engedj utamra. -Csak nem azt hiszed, hogy most hagyom, hogy odafuss Júliához és eljátszd Rómeót, a hős szerelmest!- mondta Shardon. -De! Áú. -Ezt eltoltad!- mondta nevetve Shardon. -Bridget, Kikki, ti segítsetek Elliotnak. – mondta Renee. -Értettük, nyomás. -Corina te velem jössz. -Értem. -mondta Corina. Kikki Tarbbal harcolt, Bridget Shardonnal. Renee és Corina éppen a Kékséget akarták megtámadni, amikor a Kékség odament Zoeyhoz. -Milyen széplány vagy Zoey! Talán a külsőm más, és a személyiségem se a régi, de én vagyok az a személy, akibe beleszerettél, hiszen azt is én hoztam létre, hát nem!- nevetett egy nagyot a Kékség. (ahogy minden gonosz szokott az animékben) Szeress, úgy ahogy rég! -Soha! Márk! Hagyjál! Áh… -Zoey! Tarts ki! –hallatszott egy ismerős hang. -Neeee!- sírva zuhant Zoey a földre. A Kékség súlyosan megsebezte Elliotot. -Elliot! Jól vagy? Válaszolj! Kérlek!- sírt Zoey. -Elliot!- mindenki rohant oda a fiúhoz. -Zoey!- suttogta Elliot. -Igen?- mondta Zoey. -Le kell győznöd az Űrmanókat. Meg tudod tenni. Csak bízz magadban. -De, veled mi lesz? -Semmi.- mondta Elliot. -Elliot ne hagyj itt!- mondta keserves sírással Zoey. -Zoey. Szeretlek. -Elliot ekkor elájult. -Elliot! Ne! -Zoey, ne aggódj. Elliot nem halt meg csak elájult. Az ő jelenlegi állapotában ez nem meglepő, várható volt.- mondta Renee. -De akkor is, itt fekszik én, meg nem tudok érte semmit se tenni.- mondta már szinte ordítva Zoey. -Egy valamit tehetsz érte!- mondta Renee segítőkészen. -Mit?- csillant fel Zoey szeme. -Amit kért, hogy öld meg az Űrmanókat! -Értem, megteszem!- mondta Zoey és felkelt Elliot mellől. De egyedül nem fog menni, kell segítség. -Mi itt vagyunk melletted Zoey, ránk bármikor számíthatsz!- mondta Corina. -Köszönöm. Bridget, Kikki vigyétek el Elliotot egy biztonságos helyre!- mondta Zoey. -Rendben, gyerünk Kikki.- mondta Bridget. -Nem kell kétszer mondanod. Nyomás.- mondta Kikki. -Tarb, Shardon menjetek utánuk!- mondta a Kékség. -Értettük.- és követni kezdték a lányokat. -Kékség!- kiáltott Zoey. -Mondjad drága. -Elég volt! Nem rég Drennek okoztál fájdalmat most meg Elliotnak. Ezt már nem tűröm tovább! -Haha. Bocsáss meg Zoey, hogy beleszólok szónoklásodba, de Drent te sebezted meg! -Az lehet, de csak is a te hibádból! És most elég a fecsegésből! -Renee, Corina! -Igen Zoey?- mondták a lányok. -Menjetek segíteni, Kikkinek és Bridgetnek. -És veled mi lesz?- kérdezte Corina. -Semmi, jól mondta Elliot, nekem kell legyőznöm őket. -De… -Igaza van Corina. Zoeynak kell megharcolnia vele!- mondta Renee. Menjünk. -Jó. Zoey, vigyázz magadra!- mondta Corina. -Ne aggódjatok csajok, nem lesz semmi baj! A lányok elmentek. Bárcsak biztos lennék az előbbi mondatomban.- mondta magában Zoey. -Na akkor hajrá kis cicus!- mondta a Kékség. -Szuperharang teljes… Mi, ez meg hova tűnt?- gondolkodott és nézett jobbra-balra Zoey. -Csak nem azt hiszed, te ki butus, hogy megvárom a támadásodat! Ne nézz ennyire hülyének! -Ne haragudj!- és Zoey odatartotta a fegyverét a Kékséghez. Most már befejezhetem, teljes erővel! -Ez nem talált! Ne haragudj, hogy most el foglak szomorítani, de engem nem tudsz legyőzni az egyszerű béna, Szuperhangoddal. Haha!- A Kékség meg fogta Zoeyt a nyakánál és elkezdte fojtogatni. -Áh, engedj el!- kiabált Zoey. -Csak akkor, ha velem fogsz örökre élni, Zoey! -Soha! -Akkor érezd a haragomat!- mondta a Kékség. -Zoey!- Dren kiáltott Zoeyhoz, aki éppen most jött meg. -Áh, szóval te még élsz!- mondta a Kékség és elejtette Zoeyt. Zoey eszméletlenül feküdt a földön. -Zoey! Te mocsok. -Inkább előbb téged öllek meg Dren! -Csak rajta.- mondta határozottan Dren. -Hm, rendben. Le kell győznöm a Kékséget, meg kell ölnöm.- ezt mondogatta magában Zoey és ekkor Zoey régi alakjában felkelt, azaz Ichigo szeméjében.