A macskacsalódás

„titok”

4. fejezet

-Zoey!- mondta gyengéden Elliot Zoey nevét.

-Tessék?

-Sajnálom, nem akartam olyan gorombán viselkedni veled. Meg tudsz nekem bocsátani?

-Semmi gond, felejtsük el.- mondta Zoey, aki még mindig erősen szorította magához Elliotot.

-Rendben. De most mennem kell.- elengedte Elliot Zoeyt. Már biztos várnak rám!

-Értem. Bocsi, de ma már nem mennék be a kávézóba.- mondta Zoey, akin látszott nagyon fáradt.

-Persze! Én most megyek! Szia.

-Elliot! Akkor most mi van köztünk?- kérdezte elpirulva Zoey.

-Hát nem tudom……- na hello.

Na hello? Ez aztán az érzelgős fiú! Na mindegy. De mi van velem? Ott hagynám azt a kedves Márk nevű fiút, azért az öntelt, makacs fiúért?! De nehéz nekem!!!

Mi, ez Dren? Mit keres itt a parkban? Vajon mit akar már megint tenni?- nézte Zoey Drent a bokor mögül. Mi? Ez, hogy lehet???

-Márk, vigyázz!- kiabált Zoey Márkhoz.

-Hm…- kárörvendő vigyor jelent meg Dren ajkán.  Mire vigyázzon?

-Hát te vagy maga a gonosz, Dren! Menj innen Márk.- kérte Zoey.

-És te nem jössz velem, Zoey?- kérdezte Márk.

-Hát én is mindjár megyek utánad.- dadogott Zoey.

-És mért nem most, talán valamit titkolsz előlem?

-Nem!- mondta lehajtott fejjel Zoey.

-Nézz a szemembe, és úgy mond!!!

-Zoey mondd el Márknak, hogy ki vagy és, hogy mi van köztünk! Biztos ő is kiváncs rá!

-Először is nincs semmi köztünk másodszor pedig-pedig.

-Pedig mi Zoey?- kérdezte Márk, de az arca tele volt dühvel.

-Mit mondtál neki Dren?- kérdezte dühösen Zoey.

-Most ne vele törődjél Zoey, mondd el, amit már egy ideje nem mondasz el nekem.

-Azt hiszem már Dren elmondta, én egy olyan lány vagyok, aki rendelkezik állati tulajdonságokkal. Az én esetemben a hegyi vadmacska „szerepe” jutott. Ezt akartad hallani ugye Márk?- kérdezte már szinte sírva Zoey. Válaszolj!!!!

-Igen.- mondta Márk, aki meg se lepődött Zoey vallomásán.

-Átváltozás! (és most jön a dal, ezt mindenki képzelje hozzá!)- mondta Zoey és átváltozott.

-Most, te mondj valamit Márk, vagy talán Kékség!?- mondta mosolyogva Dren.

-Kékség?- ijedt meg e szó hallatán Zoey.

-Igen Zoey én vagyok a Kékség!- mondta Márk és ő is átváltozott.

-Ez nem lehet! Te?- dadogott Zoey.

-Jó most mindenki bevallotta, hogy ki, én, ha nem tudtátok volna Űrmanó, vagyok, és most harcoljunk.- mondta Dren.

-Dren, neked én adom a parancsokat!- mondta a Kékség.

-Nem kizárólag Zoeyval akarok harcolni, hanem veled is főnök! Dren megtámadta a Kékséget.

Zoey nem moccant.

Nem tudom elhinni, hogy Márk a gonosz oldalán harcol, ez nekem túl sok! –ÁÁÁÁÁ!

-Zoey?- Dren ledöbbent Zoey dühkitörésén.

-Na most még mindig nem vagyok magamnál, de harcolok ellenetek! Szuperharang teljes erővel!

Dren mellől eltűnt a Kékség és Zoey mellett jelent meg.

-ÁÁÁÁh!- Dren nem védekezett Zoey támadása ellen így megsebesült.

-Dren.- futott Zoey Drenhez.

-Zoey!

-Ne haragudj Dren!- sírt Zoey.

-Semmi gond az én hibám, nem védekeztem.- mondta Dren.

-Maradj itt és pihenj! Én addig elintézem ezt a mocskot.- mondta Zoey dühösen.

-Azt nem hiszem!- nevetett a Kékség.

A Kékség odament Zoeyhoz és megütötte a hasát, ekkor Zoey összeesett.

-Áh, te…- Zoey elájult.

-Viszlát Dren, jó szenvedést!- köszönt el a Kékség.

Kékség felvette karjaiba Zoeyt és elvitte.

-Zoey!!!!!!!!!!- kiáltott Dren, azzal reménykedve, hogy hangja hallatán magához tér Zoey.

Maccskávézóban:

-Elliot, megjöttél.- szólt Elliothoz Renee.

-Igen, amint látod.

-És, beszéltél Zoeyval?- kérdezte kíváncsian Renee.

-Igen.

-És mi történt? Mondd már.

-Nincs semmi.- vállátvont Elliot.

-Ezt, hogy érted?- kérdezte Renee.

-Úgyhogy nem egyeztünk meg egyelőre semmiben.- mondta Elliot, aztán elindult felfelé a lépcsőn. Amikor Elliot felért a szobájába, elővett egy papírt és egy tollat és leírta az álmát…

Ah, reménytelen alak.- mondta Renee.

Az űrmanók átmeneti helyén:

-Most egy kicsit itt hagylak Zoey. De, nem maradsz egyedül itt marad veled Shardon és Tarb.

-Hová mész nagyúr?- kérdezte a Kékséget Shardon.

-Van egy kis dolgom a földön, hiszen a négy vadmaccs nem tudja, hogy ki is vagyok valójában.- mondta a Kékség. Majd jövök.

-Shardon, szerinted mi a terve,- kérdezte Tarb.

-Nem tudom, de azt hiszem, hogy utána kell mennem.

-Ne! Nem hagyhatsz itt egyedül vele!- mondta felemelt hangon Tarb.

-E-Elliot.- mondta eszméletlenül Zoey.

-Hm, most tehetetlen. Na megyek.

-Ne, Shardon! Ah…….

Már nagyon sötét volt odakint, ráadásul telihold volt.

Kávézónál:

-Sziasztok!- köszönt illedelmesen Márk.

-Szia.- köszönt Bridget.

-Zoey itt van?- kérdezte Márk.

-Nincs itt.- mondta Elliot aki Márk hangjára lejött. Nem dolgozott ma.

-Óh, értem, de akkor hol lehet?

-Gondolom otthon.- mondta Corina.

-Nem ott nincs. Most jöttem el a házától. Zoey anyja azt mondta, hogy dolgozik.

Mi, nekem azt mondta, hogy haza megy.- mondta magában Elliot.

Nagy baj lehet, Elliot ijesztő képet vág, vajon mit mondhatott neki Zoey?- gondolkozik Renee.

-Akkor most mit teszünk? Zoey biztos bajban van!- sírt Kikki.

-Zoey bajban lenne?- kérdezte Márk.

-Nem, azt mondta Kikki, hogy vajban!- mondta Bridget.

-Vajban?- fura arcot vágott Márk.

-Bridget és Kikki úgy érti, hogy biztos vajból van a szíve és elment valami fontos dolgot elintézni, biztos ez van.- magyarázott Corina. Nem akart megijeszteni senkit!

-Értem, akkor megyek. Ha találkoznátok vele, akkor mondjátok meg neki, hogy hívjon fel! Sziasztok!- és elment Márk.

-Most, mit teszünk?- kérdezte Corina.

-Megkeressük.- mondta Renee.

-Oké lányok! Hajrá!- mondta Elliot.

-ÁTVÁLTOZÁS! (dal)

-Elliot, te is jössz velünk?- kérdezte Bridget.

-Igen!

-Hogy-hogy.- kérdezte Corina.

-Az most ne érdekeljen titeket, jelenleg Zoey megmentése a legfontosabb.

-Egyetértek, indulás lányok!- mondta Renee.

-És hol kezdjük?- kérdezte Bridget.

-Majd Minimica segít.- mondta Kikki.

Minimica segítségével elkezdték keresni Zoeyt.