Macska érzelem

3. fejezet

Hétfő délután:

-Megjöttem!- köszönt vidáman Zoey.

-Szia Zoey!- köszönt Kikki.

-Gyerünk Zoey ma különösen sok vendégünk, van!- mondta Corina.

-Értem, sietek.

-Már itt is vagyok!- mondta lelkesen Zoey.

-Akkor láss munkához. – szólt hozzá undokul Elliot.

-Jó!- és ezzel Zoey mérgesen elkezdett felszolgálni.

-Most már tényleg, mi van velük! - mondta Bridget hangosan Corinának.

-Jól van, nem vagyok süket, és képzeld, nem tudom!!! Biztos van valami köztük! Hehe. -mondta Corina gúnyosan.

-Mi?- kérdezte Bridget.

-De mért érdekel téged ez ennyire? – faggatta Corina a lányt.

-Én csak, csak ………- elpirulva habogott Bridget.

-Csak nem tetszik neked Elliot Bridget?- kérdezte Corina.

-NEM, mégis, hogy juthat ilyen az eszedbe Corina?!

-Micsoda?- kérdezte Renee.

-Hát!- Corina mondani akarta, de.

-Ne,- fogta be a száját Bridget.

-Áh szóval nem akarod megosztani velem. –kérdezi Renee Bridgetet.

- Bocsáss meg, de nem. –mondta a lány szomorúan.

-Hát jó.- elment Renee.

-Te teljesen megbuggyantál, mért nem mondtad el Reneenek????- dühöngött Corina.

-Nem égetem magam, és ezzel ejtsük ezt az egészet! Jó?- mondta Bridget.

-Felőlem.

-Zoey?

-Igen Bridget.

-Miért viselkedtek olyan furán Elliottal?- kérdi Bridget Zoeyt.

-Furán? Áh mi teljesen jól vagyunk még is, mi lenne?

-Nem tudom, ezért kérdeztem.- mondta furán Bridget.

-Hát nyugi nincs semmi! Tutira!- mondta Zoey.

Később Zoey felmegy Elliothoz.

-Hello!- köszönt Zoey.

-Mit akarsz?- kérdezte undokul Elliot.

-Hát mindenki azt beszéli, hogy milyen furán viselkedünk és tényleg……

-Igen? Mindegy beszéljenek csak, hiszen úgy se igaz semmi, amit fecsegnek.- mondta Elliot, mintha semmi sem történt volna……

-Ezt, hogy érted?- kérdi Zoey ledöbbenten.

-Úgy, ahogy mondtam!!!!!

-És ami pénteken és szombaton történt???

-Pénteken nem történt semmi, és szombaton meg rossz passzban voltam és most kérlek, menj el Zoey!- mondta Elliot dühösen.

-Jó megyek, már itt sem vagyok, nem is tudom, hogy egyáltalán, mért is jöttem ide!?

-Hát én se, na menj!- mondta türelmetlenül, Elli.

-Hát akkor, szia, de ma már nem dolgozom, haza megyek!- futott ki Zoey sírva.

-Jó csak menj!- kiáltott a lány után Elliot, de Zoey olyan gyorsan elment, hogy nem biztos, hogy meghallotta.

Ah, ne haragudj Zoey, de már nem tudom, hogy mit akarok és mit nem. Az álmom azt mondja, hogy együtt vagyunk jók, de a szívünk, nem biztos, hogy így akarja, legalábbis a tied……

De mért álmodok ilyet? Miért? Mit jelent, és mért hívom máshogy Zoeyt??? Mindenki neve más……, még az enyém is. Ez vajon a jövő? Vagy talán a múlt? Nem tudom!!- kétségbe esetten gondolkodik Elliot magában, amikor……

-Elliot!- jött be Renee Elliot szobájába.

-Renee? Segíthetek valamiben?

-Tulajdonképpen nem akarok kérni tőled semmit.

-Nem? Akkor mit akarsz?- kérdezte Elliot.

-Beszélni veled.- mondta nyugodtan Renee.

-Rendben akkor mondjad!

-Azzal kezdeném, hogy az előbb sírva rohant el Zoey. Mielőtt válaszolnál, tudom ám, hogy mi áll a háttérben! Azt pontosan nem tudom, hogy mi történt kettőtök között, de azt tudom, hogy Zoeyt nagyon foglalkoztatja ez a dolog és talán valamit várt ettől a beszélgetéstől és ezért volt annyira letörve az imént.

-Ah. – ennél többet nem tudott kinyögni Elliot, ledöbbent az előbbi hallottaktól.

-Na én most megyek a dolgomra, te addig nyugodtan gondolkodj el azokról, amiket mondtam!- mondta Renee egy kis mosollyal a szája szélén, de Elliot nem vehette észre, mert a padlót nézte.

-Jó, Renee!

-Igen?

-Köszönöm.- mondta, Elli halkan.

-Ugyan már nincs mit!- és ezzel elment Renee.

Elliot felkelt a székéből és elindult le a lépcsőn.

-Elliot hová mész?- kérdezte Kikki.

-Sétálok egyet, majd jövök.- mondta Elliot aztán elment.

-Vajon hova mehetett?- kérdezte Bridget.

-Én tudom.- mondta Renee.

-Hova? Mondd, kérlek. – kérte Bridget.

-Azt nem mondhatom meg, ne haragudj.- válaszolt Bridgetnek Renee.

-Óh, értem, rendben- ezután elment Bridget.

Parkban. Már késő délután volt:

-Az az undok Elliot!!! Mit is vártam tőle, ő sose változik meg!- sírt az egyik padnál Zoey.

-Zoey? Te vagy az?- Márk volt, aki szólt Zoeyhoz.

-Márk?

-Jól vagy Zoey?- kérdezte Márk.

-Igen, persze- mondta Zoey szomorúan.

-Ne mondd ezt, akkor mért sírnál?

-Hát csak……- hüppögött Zoey.

-Bántott valaki? Ha igen, akkor mondd el létszíves!- mondta segítőkészen Márk.

-Nem, ezt úgy se értenéd!

-Miért?

-Mert nem és kész, bocsi, hogy ilyen vagyok!- mondta Zo.

-Semmi gond.- mondta Márk. Akkor jobb lesz, ha megyek.

-Jó. Mégegyszer bocs.- mondta Zoey.

-Nincs gond.- és ekkor Márk megölelte Zoeyt.

Zoeynak most jól esett ez az ölelés és nem is tolta el magától, hanem erősen szorította Márkot.

Épp erre jött Elliot amikor, meglátta, hogy Zoey ölelkezik Márkkal.

Mért is jöttem utána?- kérdezte magától Elliot, aztán elindult vissza Kávézóba.

Márk elengedte Zoeyt és elment. Zoey ekkor észrevette, az épp a Macskakávézóba igyekvő Elliotot, megszólította.

-Elliot, várj!- kiáltott Zoey Elliothoz.

Elliot Zoey hangjára megállt.

-Mit keresel itt?- kérdezte Zoey.

-Csak erre jártam amikor……

-Már megint arra jártál, ahol én?

-És akkor mi van? Nem tehetek róla, hogy mindig egymásba futunk.- mondta Elliot.

-És ez baj?- kérdezte Zoey és látszott rajta, hogy kíváncsi, hogy mit fog rá válaszolni Elliot.

-Nem, csak inkább örülök neki……- mondta Elliot halkan.

-Ezt most komolyan mondod, vagy csak viccelsz?- kérdezte Zo elpirulva.

-Hát, találd ki!

Ekkor Zoey megölelte Elliotot. Elliot ledöbbent, de szorosan körbe fogta a lányt és ebben a percben nem is akarta elengedni egy” életen át”.