A múlt és jövő

Első fejezet

-Soha! Aoyama-kun! Miért? Áh, hagyjál! -sikoltott torkaszakadtából Ichigo.

-Ichigo!!!-hallatszik messziről. Tarts ki……

-Ne !!!!!!!!! –sírva zuhant Ichigo a földre……….

A 21. században.

-Zoey! Felkelni el ne késs az iskolából!

-Még 5 percet anya… kérlek.

-Ezt meg se hallottam kisasszony! Ki az ágyból egy-kettő.

Ah, ezek a szülök, sose hagyják békén a gyerekeiket! Mi? Már ennyi az idő!!! Már megint elkések! Zoey gyorsan felvette az egyenruháját és kiszaladt a szobájából, indulva az iskola felé.

-Szia anya! Ja és anya.- Zoey elköszönt anyukájától, de még utoljára kért tőle valamit.

-Igen drágám?

-Legközelebb keltsél fel korábban! Szia!

-Mintha nem ezt tettem volna…, ah. – mondta halkan Zoey édesanyja.

Már lassan egy éve, hogy egymásra találtunk a vadmacsokkal, és együtt küzdünk az űrmanók kiűzéséért. Ez mind szép és jó, de nehéz úgy élni, hogy azoknak az embereknek, akikben a legjobban megbízok, nem beszélhetek velük nyíltan. A képességeimről és semmi ilyen dologról!

Szóval már egy éve hazugságban élek!- ehee zok-zok (Zoey).

-Zoey?

-Elliot, jó reggelt! Te mit keresel itt?

-Én épp csak erre jártam, amikor meghallottam a hangodat és… Különben is jól vagy? Elég furán nézel ki?

-Én? Tökéletesen jól vagyok! Még is mi bajom lenne, hehe, ugyan én mindig ilyen vagyok, hát nem? Hogy te milyen vicces vagy ma! Most biztos hülyének tartasz, ugye?

-Hm, nem, én úgy szeretlek, ahogy vagy.- mondta Elliot suttogva.

-Micsoda? Szeretsz engem?- kérdezte a lány a fiút.

-Hát ezt úgy gondoltam, hogy……… Ekkor Elliot megfogta Zoey kezét és mélyen belenézett a szemébe.

Jézus, ez mindjár megcsókol! Istenem ezek a gyönyörű kék szemek………- mondta elalélva Zoey.

-Zoey.- mondta halkan Elliot.

-Igen?- mondta Zoey s közben hevesen pislogott.

-Azt szeretném mondani, hogy.

Jaj, remélem nem büdös a szám, és nincs semmi a fogaim között.- így gondolkodik Zoey és közben, várja, hogy Elliot ajkát az övéhez érintse.

-Csak azt szeretném mondani vagy kérdezni, hogy nem fogsz elkésni az iskolából, annyit fecsegsz!?

-Jaj, de tényleg! Juj, szia majd találkozunk később!!!

 Ez a lány…… ah- sóhajtott Elliot aztán ő is eltűnt.

Ah-ah, végre megérkeztem. Ah. –zuhant Zoey a padjára.

-Jó reggelt Zoey! Azt hittük, hogy már nem is jössz!-beszéltek a barátnői hozzá, de Zoey gondolatai teljesen máshol jártak, még mindig abban a percben érezte magát, amikor ott állt Elliottal az utcán.

-Zoey? Jól vagy?- faggatták.

-Persze, remekül vagyok, ennél jobban nem is lehetnék, de mondjátok miről is beszéltünk?

-Óh, hadjuk.- mondták.

Óra után:

-Szia Zoey!- szólt a lányhoz Márk, de Zoey meg se hallotta.

Jól vagy?

-Óh, szia Márk, bocsi, hogy nem vettelek észre, de épp egy nagyon fontos matek képleten gondolkodtam! Hihi… Jól van Zoey itt áll előtted álmaid fiúja és te arra a beképzelt főnöködre, gondolsz!- sóhajtozik Zoey.

-Biztos, hogy jól vagy?

-Igen! Tuti- mondta nevetve Zoey.

-Akkor jó, majd később találkozunk! Szia.- mondta Márk, aztán bement az osztálytermébe.

Na már ez a” 100”. ember, aki megkérdezi, hogy vagyok! Tényleg ennyire rosszul nézek ki?-gondolkodik Zoey.

Délután a kávézónál:

-Szia Zoey!- köszönt Corina. Hogy vagy?

-Mért érdekli mindenkit ma, hogy vagyok???-ha-ha? Faggatózik Zo.

-Jól van na, csak kérdeztem.

-Ne haragudj, ma elég rossz napom volt és még van.- mondta Zoey.

-Igen, mért?- kérdezte az előtte jövő Elliot.

-Hát csak rossz és kész. -dadogott Zoey.

-Értem. De a vendégekkel kedves légy!- mondta Elliot.

-Igen is.-mondta egy kicsit felemelt hangon Zoey.

Aztán eltűnt Elliot.

-Mi van velük?- kérdezte aggódóan Bridget Corinától.

-Kikkel? – kérdezte Corina.

-Hát Elliottal és Zoeyval?

-Semmi. Mégis mi lenne? – kérdezte Corina furán.

-Nem tudom, olyan furán viselkednek mind a ketten, nem? – mondta Bridget.

-Szerintem nem, és ezzel ejtsük ezt a témát.- mondta haragosan Corina.

-Hát ti meg miről beszéltek?- kérdezte Kikki.

-Igen, engem is érdekelne. Ekkor felbukkant Renee.

-Renee, jó reggelt,- mondta Corina.

-Áh semmiről!- habogott Bridget.

-Ugyan már Bridget, csak Elliotról és Zoeyról beszéltünk.-mondta Corina.

-Hm, értem. És ezzel elment Renee.

-Én nem értem!!! Mondjátok el nekem is! – dühöngött Kikki.- Mért viselkednek furán?.

-Mit nem értesz, és kik viselkednek furán? – lépett oda a lányokhoz Zoey.

-Óh, semmi! Hiszen tudod milyen Kikki, mindent akar tudni, amit Renee.- hadart Bridget.

-Én azt hittem, hogy Corina ilyen!- mondta Zoey.

-Mit mondtál?- csúnyán nézett Corina Zoeyra.

-Semmit, semmit. Áh!

-Lányok fejezzétek be, munkára fel!- mondta Westley.

-Értettük!- mondta egyszerre mind a négy lány, és ezzel mindenki ment a dolgára.

Munka után Zoey maradt itt takarítani. Már csak ő és Elliot voltak itt.

-Te még itt vagy? – kérdezte Elliot.

-Igen, sajnos. – mondta a lány.

-Mért sajnos nem szeretsz itt lenni?- kérdezte, Elli.

-Nem úgy értettem, de még is ki szeret takarítani! Hát nem? Hihi.

-Ez igaz. Elliot lenézett a padlóra és úgy tűnt, hogy valamit szeretne mondani Zoeynak

, de inkább jobbnak látta, ha nem mondja.

-Na szia, majd holnap!- és elbúcsúzott a lánytól.

-Szia Elliot.- a nevét elég halkan mondta Zoey, csalódott volt (a hangjából ítélve).

Ah, már megint pakolhatok egyedül. De vajon mit akarhatott mondani nekem Elliot? Na most már mindegy.- gondolkodott magában Zoey és közben pakolt, mert úgy se tehetett mást.